2011. szeptember 1., csütörtök

Az igaz alázatról

"Hogy hogyan váljunk alázatossá? Hogy hogyan ébreszzük fel magunkban ezt a szeretetet? Hogyan ébresszük fel magunkban a szerénységet? Még annyira ragaszkodunk ehhez a nagy egohoz illetve a büszkeséghez, mindig ezeket a szavakat használjuk, hogy 'én' és az 'enyém'. Megszámoltátok már egyszer, hogy napjában hányszor használjátok ezeket a szavakat?  Ha megtennétek, ijesztő számot kapnátok. Mert nagyon sokszor elhangzanak! Igaz különbőző 'én'-ekről beszélhetünk. Egyszer van az ego énje és van az Önvaló Énje. De elsősorban az elme az egoista énjéről beszélünk, mert ezt használjuk. S igy csak nehezen tud megébredni bennünk az igaz szeretet. Még ha meg is ébred az igaz szeretet, az ego azonban ezt elnyomja, mert az ego nagyon erős. Ahhoz, hogy a megvalósulást elérjük, alázatra van szükség. Sokszor az emberek magukat alázatosnak tartják, hangoztatják is, hogy 'nagyon alázatos ember vagyok', de valójában, aki ezt mondja, az nagyon büszke. Hogy ezt minek nevezzük? Az ego alázatának, a szerénység büszkeségének. Egyébként nem könnyü alázatosnak lenni, de nem is lehetetlen." Sri Swami Vishwananda